Az erdőirtás helyére települt szőlőhegy középső az odavezető út folytatása mentén települt része már az 1786-os térképen is ábrázolva van. Az idők során a szomszédos hegyhátakat is művelésbe vonták, de a hegykapu eredeti helyén maradt.

A Vajda nevű rész parcellázása 1897-ben kezdődött.

Egy cserfői prés 1940-es rajza

Kápolnája 1818-ban épült.

Harangját 1887-ben szentelték fel. Az első világháborúban rekvirált harang helyett a gazdák Szlezák Lászlóval öntettek új, 130 kg-os harangot 1922-ben. Szintén Szent Anna tiszteletére szentelték fel.
Eredeti, Keresztelő Szent Jánost ábrázoló oltárképe 1888-ban került a helyére.
A képet a 18. század végén adományozta Pfaff János „frank pékmester” – a neves pékek sorát adó család első tagja – a hajdani kórházi kápolnának.
1888-ban, az Ispita bontása után a képet két gazda megvásárolta az itteni kápolnába. Ahogy a helyi lap írta, a vásárlók – Szentes Makár és az öreg Davidovics (nevük alapján kiskanizsaiak) – a szőlőhegynek patrónust (férfi védőszentet) szerettek volna. Választásuk Szent Ambrusra esett. Ezért tervezték Szent János átfestetését Szent Ambrussá, ami azonban valamiért nem történt meg és nem változott meg a szőlőhegy védőszentjének személye sem.
Sajnos az oltárkép mára innen eltűnt.

A szőlőhegyen hagyományosan két búcsút tartottak: Anna-napit (július 26.) és Mária-napit (szeptember 12.).
A kápolna mellett öreg fogadalmi kereszt áll; 1807-ben állították.

Érdekesség, hogy 1908-ig a hegyen tárolta a város, a még tulajdonában lévő két kalodát.

(1894)

Ezek kezdetleges, fából készült szerkezetek voltak. Három nyílás volt rajtuk: egy a lábnak, egy-egy a két karnak. A kalodákat az akkor létesíteni tervezett börtönügyi múzeumnak küldték el.

1882